Gyümölcsök: áfonya (vörös és fekete), berkenye, bodza (fekete), csipkebogyó, galagonya, kökény, málna, som, szamóca, szeder (hamvas, fekete és erdei), vadalma, vadcseresznye, vadkörte (vackor), vadribizli...
Fűszerek: boróka (bogyó), borsikafű, citromfű, édeskömény, kakukkfű, komló, szurokfű, vadtorma (gyökér)...
Magvak: bükkfa makktermésének magja, mogyoró ...
Saláták, levesek: bükkfalevél (fiatal), csalánlevél (fiatal), kígyóhagyma levele, komló (fiatal "toboz"), madársóska levele, martilapu levele, "papsajt" (mályva) termése, salátaboglárka levele, vadsóska szára és fiatal levele ...
Teák: akácvirág, citromfű, csalán, hárs, kamilla, mecseki fű (méhfű)
Egyebek: sulyom termése (főve, sütve a szelídgesztenyéhez hasonló), mézga vagy macskaméz (vadcseresznye és szilvafák gyantája rágógumi helyett), akác- és bodzavirág sűrű palacsintatésztában kisüthető.
A gombák kereséséhez, felismeréséhez próbálunk segítséget nyújtani. A szedett gombák ellenőrzését ez nem helyettesítheti, ehhez szakember vizsgálata szükséges!
1. Csiperkék: Közepes- és nagytermetű gombák. Lemezeik szabadok, kezdetben halvány rózsaszínűek, majd gyorsan megbarnulnak. Spóraporuk csokoládébarna. Tönkjük galléros, színük fehér, vagy barnásan pikkelyes. Nyomásra sárguló, vagy tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek.
Összetéveszthetők a gyilkos galócával, de annak bocskora is van és lemezei mindig fehér színűek.
Erdei csiperke: Erdőkben nyáron és ősszel termő gomba.
Erdőszéli csiperke: Ritkás erdőkben, bokros, füves részeken májustól novemberig terem. Felismerését ánizs illata is segíti.
Kerti csiperke: Füves, trágyás helyeken, legelőkön áprilistól októberig terem.
Sziki csiperke: Szikes réteken, legelőkön nyáron és ősszel termő gomba.
2. Galambgombák: Többnyire közepes méretű, élénk kalapszínű gombák. A lemezek fehér, sárgás-fehér vagy sárga színűek. A gombák (lemezeik is) "pattanva törő" morzsalékos húsúak. A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük!
Ízletes nagy galambgomba: Erdeink nyári, őszi gombája. Lemezei sárga színűek, ízük nyersen sem csípős.
Kékhátú galambgomba: Lombos erdőkben főleg nyáron termő gomba. Kalapszíne: kékes-szürkés, lilás, zöldes árnyalattal. Nyersen is jóízű.
3. Korallgombák: Összetéveszthetetlen ágas-bogas, agancsszerkezetű, korallra emlékeztető, ritka, de általában nagyobb termetű példányok. Rágós, nehezen emészthető, de kiadós gombák.
Rózsás korallgomba: zártlombú, savanyú talajú, bükkösök és gyertyános tölgyesek nyáron és ősszel termő gombája. Rövid tönkje vastag, ágvégei kurták és rózsás színűek.
Sárga korallgomba: Az Északi-hegyvidék savanyú talajú erdeiben terem nyáron és ősszel. Tönkje vaskos, húsa rostos, szívós és fehér színű.
4. Őzlábgombák: Különböző méretű, pikkelyes-foltos kalapú, fehér-barna-vöröses színű gombák. A tönk megnyúlt, csöves, gyakran gallér (mozgatható) díszíti. Csak a feltűnően nagy termetűek fogyasztása javasolt.
Nagy őzlábgomba: Ritkás, ligetes erdőkben terem júniustól a fagyok kezdetéig. Húsa fehér (és az is marad), tönkje márványozott. (lásd a képen)
Piruló őzlábgomba: Ligetes erdőkben és erdőszegélyeken található júniustól novemberig. Húsa megtörve "elpirul", enyhén megvörösödik.
5. Pereszkék: Közepes vagy apró méretű, eltérő alakú gombák. Spóraporuk fehér, tönkjük húsos, lemezeik többnyire kiöblösödve nőnek a tönkhöz. Meghatározásuk néha nehéz.
Májusi pereszke: Ritkás erdőkben, erdőszéleken, bokros helyeken terem április-május hónapokban. Kemény húsú, vastag kalapú gomba.
Lila pereszke: Avarban gazdag talajon termő - főleg - őszi gomba. Húsának színe is lilás.
Fenyőpereszke: Fenyveserdők ősszel termő gombája. Apró, maximálisan 10 centiméter átmérőjű kalapja "mohás", pikkelyes és "liszt" szagú.
Tejpereszke: Főleg az Alföldön, füves helyeken, akácosokban nyáron és kora ősszel termő gomba.
6. Pöfeteg gombák: Gömbölyded vagy körte alakú, fehér-piszkosfehér színű, eltérő méretű gombák. Nem tagolódnak tönkre és kalapra. Míg belsejük fehér, fogyaszthatók. A fehér belső rész viszont egynemű legyen, mert ha kalap, lemez és tönkkezdemény ismerhető fel a kettévágott "tojásban", úgy az fejlődő gyilkos galóca!
Bimbós pöfeteg: Erdők gyepszintjének tavasztól őszig termő gombája. Fehér felületét letörölhető "szemcsék" vonják be.
Óriás pöfeteg: Főleg réteken, bokros helyeken terem nyáron és ősszel. Feltűnő - akár focilabda méretű - termőteste egyedülálló.
7. Vargányák (tinórú-félék): Általában nagy méretű, zömök, kemény húsú gombák. A kalap alsó oldalán a termőréteg csöves szerkezetű (nem lemezes). Spóraszíne legtöbbször olajbarna. A vörös termőrétegű és tönkű fajok mérgezőek.
Ízletes vargánya: Nyár elejétől késő őszig termő, erdőkhöz, elsősorban tölgyesekhez kötött gomba. Tönkje hálózatosan recés. (lásd a képen)
Király vargánya: Hegyvidéki lombos erdők gombája, mely nyáron és kora ősszel terem. Kalapja vöröses, a termőréteg és a tönk élénksárga.
Fenyőtinórú: Síkvidéki- és hegyvidéki fenyvesekben egyaránt megtalálható májustól késő őszig. Nyálkás kalapbőre könnyen lehúzható.
Molyhos tinórú: Erdőkben gyakori, nyártól őszig termő gomba. Kalapja fiatalon molyhos (bársonyos), húsa kissé kékül.
8. Egyéb fajok:
Sárga rókagomba: Hegyvidékeink savanyú talajú, főleg mohás részein gyűjthetők kora nyártól ősz közepéig. Kis méretű, sárga színű gomba. Kalapjának alsó része nem lemezes, hanem barázdált. Illata a sárgabarackra emlékeztet. (lásd a képen)
Késői laskagomba: Lombos fák törzsén októbertől akár tavaszig termő, hidegkedvelő gomba. Hozzá hasonló mérges rokona nincs.
Mezei szegfűgomba: Legelők, rétek, erdei tisztások gyepjének apró, tömeges megjelenésű gombája. Illata szegfűre emlékeztető, lemezei ritkák és felkanyarodók, színük világos barnás árnyalatú.
Keserű gomba: Hegyvidéki lombos erdőkben gyakori, nyári-őszi, nagy vagy közepes termetű fehér gomba. Kemény, fehér húsa megtörve fehér tejnedvet ereszt. Nyersen csípős ízű, csak sütve élvezhető. (lásd a képen)
1. Galócafélék
Gyilkos galóca: A legmérgezőbb gomba, tünetei (erős gyomorpanaszok) 6-12, ill. 24-36 óra múlva jelentkeznek, mire a méreganyagok már felszívódtak. Olajoszöldes kalapja, fehér spóratartó lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van.
Fehér gyilkos galóca: A fiatal csiperkével könnyen összetéveszthető, mivel annak lemezei halvány rózsaszínűek. A galóca kalapja és lemezei fehérek, jól fejlett gallér és bocskor jellemzi.
Tanulságként, figyelmeztetésként megjegyezzük:
fehér lemezes, galléros, bocskoros gombát sose szedjünk!
Légyölő galóca: Piros kalapú, fehér pöttyös (foltos) a mesekönyvek rajzairól ismert gomba.
Párducgalóca: Barna kalapján fehér pöttyök (foltok) - egykori burokmaradványok - jellemzik.
2. Susulyka-félék: Rostosan behasadozó kúpos kalapjukról jól felismerhetők.
Téglavörös susulyka: Fiatalon fehér kalap és tönk jellemzi, mely később magától vagy törésre is okker, ill. vörös színűre változik. Fehér lemezei a spóráktól rózsaszínes, majd barnás színűek, de sérülésre ezek is vörösek.
Selymes susulyka: Fehér kalap, tönk és lemez jellemzi.
Kerti susulyka: Barnás kalap, tönk és lemez jellemzi.
3. Pókhálósgombák: Sárgásbarna kalapú, ragadós, őszi erdei gombák, melyeken fiatalon a tönköt a kalappal összekötő fátyol jellemzi, később már csak pókhálószerű szálak látszanak a tönkön.
Mérges pókhálósgomba: Barnás árnyalatú kalap, széles, ritkán álló barnás-sárgás lemezek jellemzik, melyek a vaskos fehér tönkhöz nőnek.
4. Tölcsérgombák
Világító tölcsérgomba: Sárga tönkű és lemezű, sárga húsú, barnás kalapú, korhadó tuskókon élő gomba. A sárga rókagombához nagyon hasonlít, de az talajon él.
Parlagi tölcsérgomba: Füves területeken ősszel megjelenő gomba. Testszínű, szürkés-barnás kalapú és tönkű, enyhén penészszagú (dohos) fajta. Tönkje legtöbbször feltűnően hullámosan görbült.
Vörhenyes őzlábgomba: Apró termetű, fehér alapon barna pikkelyes kalapja, fehér tönkje és lemeze van.
5. Egyéb gombák:
Sárga kénvirággomba: Közepes termetű, nagy csomókban csoportosan élő, sárga színű, korhadó tuskókon előforduló gomba. Lemezei zöldes árnyalatúak, ez alapján jól felismerhető.
Nagy döggomba: Nagy termetű, világos színű (fehéres szürke, zöldesszürke, barnásszürke) selymes fényű, sugarasan szálas kalap jellemzi. Húsa feltűnően vékony, lemezei szélesek, sárgás, majd rózsaszín árnyalatúak. Erős, nagy fehér tönkje fényes, hosszában rostos. A csiperkétől megkülönbözteti az igen vékony húsú kalap és a gallér hiánya.
Fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ha egy állat megette, megrágta a gombát, még nem biztos, hogy az ember számára is ehető! Másképpen hat a méreganyag például a gerincesekre és a puhatestűekre. A csigák számára a gyilkos galóca nem méreg, míg az emberre nézve legtöbbször halálos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése