CsipkerózsaRosa canina
Népies nevei. Bicskafa, csipkebogyó, csipkebokor, ebcsipke, gyepűrózsa, kutyarózsa; bogyóra emlékeztető termését csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének stb. nevezik.
Leírása. Évelő, 2-3 m magas cserje. Ágai ívesen hajlók, tüskések. Levelei 5 levélkéből tevődnek össze. Virágai fehérek vagy halványpirosak. Termése tojás, körte vagy gömb, esetleg orsó alakú, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd meggypiros színű, savanykás, aromás ízű. Belsejében búzaszem nagyságú magok vannak, amit szúrós hegyű szőrök vesznek körül.
Összetéveszthetősége. A termesztett rózsafajtákon kívül a vadrózsák egész sorával téveszthető össze. A felhasználás tekintetében azonban teljesen közömbös, melyik fajjal van dolgunk. Figyeljünk a Rosa rugosa termésére is, amelyet a skandináv országokban kiváló lekvár-alapanyagként tartanak számon, és amelyet nálunk is telepítettek kertekben, kerítések, utak mentén, parkokban.
Előfordulása. Cserjésekben, erdők szélén, mesgyék, utak szélén gyakori, ritkábban karszterdőkben és karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben, elhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben, gondozatlan helyeken stb. Általában meleg, laza, friss agyag-, lösz-, homok- vagy törmeléktalajon él, inkább mészkedvelő.
Felhasználása. Rendkívül magas C-vitamin-tartalma miatt széleskörűen használják a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban, teának, lekvárnak, szörpnek, levesnek, mártásnak, ecetnek, likőrnek, bornak stb. Fontos, hogy felhasználás előtt magozzuk ki a bogyókat és távolítsuk el a szőröket, mivel a szőrök kellemetlen viszketést idéznek elő. Ebből készül a kiváló viszketőpor. Ezért nem árt, ha elővigyázatosan, gumikesztyűben végezzük ezt a műveletet.
Gyűjtési ideje. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert ekkor már sok bokron egyöntetűen világospiros bogyó található. A bogyók ilyenkor még félérettek, de ekkor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, ilyenkor a legkönnyebb a kimagozás. Később, amikor a termések teljesen beértek, ez a művelet nem, vagy csak nagyon nehezen végezhető el, és a bogyó csak szárítmányként hasznosítható.
Receptek
Csipkebogyólekvár. A piros csipkebogyókat megmossuk, kettéhasítjuk, kimagozzuk, szitán folyó vízben átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe tesszük (a vas- és a rézedényekben magas hőmérsékleten a C-vitamin-tartalom hamar lebomlik), annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük és literenként 1/2 kg cukrot téve hozzá ismét addig főzzük, míg kellő sűrűségű nem lesz. Az üvegeket lezárjuk, száraz gőzbe tesszük.
Csipkebogyószósz. 5 dkg vajban 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát megpirítunk. 3 dl vörösborral felöntjük, és felforraljuk. 2-3 evőkanálnyi csipkebogyólekvárt teszünk hozzá, hogy besűrűsödjön. Fél citrom levével ízesítjük. Vadhúsok mellé javasoljuk.
Csipkebogyóvelő. A bogyókat megfelezzük, kimagozzuk, bő vízben megmossuk. Fazékba töltjük, felöntjük némi hideg vízzel vagy száraz fehérborral. 3-4 napig, míg meg nem puhul, száraz, hűvös helyen tartjuk, gyakran kevergetjük. Ezután áttörjük (a fémszűrőt lehetőleg kerüljük). Minden kiló velőhöz 1 kg cukorból szirupot készítünk, ezt a forrásban lévő szirupot összekeverjük a csipkebogyóval. Azonnal kis lekvárosüvegekbe tesszük, és ujjnyi rummal vagy borpárlattal csordultig töltjük, pergamennel vagy celofánnal lezárjuk, hidegen tároljuk. Vitaminforrásként, erősítőszer gyanánt fogyasztjuk.
Csipkebogyóbor. 3 kg csipkebogyót szétvágunk, megtisztítjuk, 2 l hideg vízzel felöntjük, 2-3 napig állni hagyjuk. Ezután 6 l vízben 3 kg cukrot oldunk fel, felforraljuk. Lehűtjük, kézmelegen a csipkebogyóra öntjük, és a meleg konyhában tartjuk 1 hónapig. Utána lefejtjük, vásznon átszűrjük, palackokba töltjük. A palackokat ledugaszolva, lefektetve, hűvös helyre téve érleljük.
Csipkebogyólikőr. 500 g bogyót megfelezünk, alaposan megtisztítunk, 1 db vaníliarúddal befőttesüvegbe tesszük. 3/4 l 50%-os alkohollal felöntjük, 2-3 hétre napra állítjuk. Ezután gyümölcscentrifugán keresztülengedjük, 150 g cukorból és 3 dl vízből készült sziruppal összekeverjük. A likőrt üvegbe töltjük és legalább fél évig érleljük.
Rózsaszörp. 1 kg rózsaszirmot gyűjtünk, folyó vízzel megmossuk. Leforrázzuk, levét kinyomjuk. A szirmokat apróra vágjuk, majd lemérjük. Háromnegyedannyi cukrot lemérünk, szirupot főzünk belőle, beletesszük az összevágott rózsaszirmot és negyedóráig főzzük. Meggylével, vagy alkörmössel színezzük, átszűrjük, üvegekbe töltve, fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. Üdítőként, erősítőszerként, hígítva kerül asztalunkra.
Rózsasziromlekvár. Hagyományos ínyencség volt évszázadokon át. Számos receptváltozatával találkozhatunk a szakácskönyvekben. Az alaprecepthez 90 dkg erős illatú rózsaszirom, 450 g cukor, 1/2 citrom leve, és a végső ízesítéshez maréknyi friss rózsaszirom szükséges.Forraljunk fel 1/2 liter vizet, vegyük le a tűzről, és tegyük bele a rózsaszirom felét, 45 dkg-ot. Kb. 2 órán át hagyjuk ázni, aztán szűrjük le. A szűrletet öntsük rozsdamentes lábosba, adjunk hozzá 450 g cukrot. Lassú tűzön kevergessük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Facsarjuk bele 1 citrom levét, és adjuk hozzá a maradék rózsaszirmot. Forraljuk fel és főzzük addig, míg a lekvár összeáll. Vegyük le a tűzről, és szórjunk bele még kis maréknyi friss rózsaszirmot. Robotgéppel pépesítsük, és hagyjuk állni 5 percig. Forró üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük.
Rózsaszirombólé. A frissen szedett rózsaszirmokat (200 g) gondosan megtisztítjuk, 150 g cukorral meghintjük, 1/4 óra múlva 1 l fehérbort öntünk rá, és jégre tesszük. Egy óra múlva kivesszük a rózsaleveleket hozzáteszünk 1 l vörösbort, 1 üveg pezsgőt, 200 g cukrot. Gyorsan kell felszolgálni mert a rózsaillat nem tartós. Minden pohárba tehetünk egy friss rózsaszirmot.
Csipkebogyólikőr-fagylalt. Egy liter zsírdús tejet 6 evőkanál porcukorral felforralunk, 8 kikevert tojássárgájára öntjük, szitán áttörjük, majd egy kávéscseszényi csipkebogyólikőr hozzáadása mellett addig keverjük, amíg ki nem hűl. Formákba öntve mélyhűtőbe állítjuk
Népies nevei. Bicskafa, csipkebogyó, csipkebokor, ebcsipke, gyepűrózsa, kutyarózsa; bogyóra emlékeztető termését csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének stb. nevezik.
Leírása. Évelő, 2-3 m magas cserje. Ágai ívesen hajlók, tüskések. Levelei 5 levélkéből tevődnek össze. Virágai fehérek vagy halványpirosak. Termése tojás, körte vagy gömb, esetleg orsó alakú, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd meggypiros színű, savanykás, aromás ízű. Belsejében búzaszem nagyságú magok vannak, amit szúrós hegyű szőrök vesznek körül.
Összetéveszthetősége. A termesztett rózsafajtákon kívül a vadrózsák egész sorával téveszthető össze. A felhasználás tekintetében azonban teljesen közömbös, melyik fajjal van dolgunk. Figyeljünk a Rosa rugosa termésére is, amelyet a skandináv országokban kiváló lekvár-alapanyagként tartanak számon, és amelyet nálunk is telepítettek kertekben, kerítések, utak mentén, parkokban.
Előfordulása. Cserjésekben, erdők szélén, mesgyék, utak szélén gyakori, ritkábban karszterdőkben és karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben, elhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben, gondozatlan helyeken stb. Általában meleg, laza, friss agyag-, lösz-, homok- vagy törmeléktalajon él, inkább mészkedvelő.
Felhasználása. Rendkívül magas C-vitamin-tartalma miatt széleskörűen használják a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban, teának, lekvárnak, szörpnek, levesnek, mártásnak, ecetnek, likőrnek, bornak stb. Fontos, hogy felhasználás előtt magozzuk ki a bogyókat és távolítsuk el a szőröket, mivel a szőrök kellemetlen viszketést idéznek elő. Ebből készül a kiváló viszketőpor. Ezért nem árt, ha elővigyázatosan, gumikesztyűben végezzük ezt a műveletet.
Gyűjtési ideje. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert ekkor már sok bokron egyöntetűen világospiros bogyó található. A bogyók ilyenkor még félérettek, de ekkor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, ilyenkor a legkönnyebb a kimagozás. Később, amikor a termések teljesen beértek, ez a művelet nem, vagy csak nagyon nehezen végezhető el, és a bogyó csak szárítmányként hasznosítható.
Receptek
Csipkebogyólekvár. A piros csipkebogyókat megmossuk, kettéhasítjuk, kimagozzuk, szitán folyó vízben átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés rész ne kerüljön bele. Zománcos edénybe tesszük (a vas- és a rézedényekben magas hőmérsékleten a C-vitamin-tartalom hamar lebomlik), annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük és literenként 1/2 kg cukrot téve hozzá ismét addig főzzük, míg kellő sűrűségű nem lesz. Az üvegeket lezárjuk, száraz gőzbe tesszük.
Csipkebogyószósz. 5 dkg vajban 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát megpirítunk. 3 dl vörösborral felöntjük, és felforraljuk. 2-3 evőkanálnyi csipkebogyólekvárt teszünk hozzá, hogy besűrűsödjön. Fél citrom levével ízesítjük. Vadhúsok mellé javasoljuk.
Csipkebogyóvelő. A bogyókat megfelezzük, kimagozzuk, bő vízben megmossuk. Fazékba töltjük, felöntjük némi hideg vízzel vagy száraz fehérborral. 3-4 napig, míg meg nem puhul, száraz, hűvös helyen tartjuk, gyakran kevergetjük. Ezután áttörjük (a fémszűrőt lehetőleg kerüljük). Minden kiló velőhöz 1 kg cukorból szirupot készítünk, ezt a forrásban lévő szirupot összekeverjük a csipkebogyóval. Azonnal kis lekvárosüvegekbe tesszük, és ujjnyi rummal vagy borpárlattal csordultig töltjük, pergamennel vagy celofánnal lezárjuk, hidegen tároljuk. Vitaminforrásként, erősítőszer gyanánt fogyasztjuk.
Csipkebogyóbor. 3 kg csipkebogyót szétvágunk, megtisztítjuk, 2 l hideg vízzel felöntjük, 2-3 napig állni hagyjuk. Ezután 6 l vízben 3 kg cukrot oldunk fel, felforraljuk. Lehűtjük, kézmelegen a csipkebogyóra öntjük, és a meleg konyhában tartjuk 1 hónapig. Utána lefejtjük, vásznon átszűrjük, palackokba töltjük. A palackokat ledugaszolva, lefektetve, hűvös helyre téve érleljük.
Csipkebogyólikőr. 500 g bogyót megfelezünk, alaposan megtisztítunk, 1 db vaníliarúddal befőttesüvegbe tesszük. 3/4 l 50%-os alkohollal felöntjük, 2-3 hétre napra állítjuk. Ezután gyümölcscentrifugán keresztülengedjük, 150 g cukorból és 3 dl vízből készült sziruppal összekeverjük. A likőrt üvegbe töltjük és legalább fél évig érleljük.
Rózsaszörp. 1 kg rózsaszirmot gyűjtünk, folyó vízzel megmossuk. Leforrázzuk, levét kinyomjuk. A szirmokat apróra vágjuk, majd lemérjük. Háromnegyedannyi cukrot lemérünk, szirupot főzünk belőle, beletesszük az összevágott rózsaszirmot és negyedóráig főzzük. Meggylével, vagy alkörmössel színezzük, átszűrjük, üvegekbe töltve, fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. Üdítőként, erősítőszerként, hígítva kerül asztalunkra.
Rózsasziromlekvár. Hagyományos ínyencség volt évszázadokon át. Számos receptváltozatával találkozhatunk a szakácskönyvekben. Az alaprecepthez 90 dkg erős illatú rózsaszirom, 450 g cukor, 1/2 citrom leve, és a végső ízesítéshez maréknyi friss rózsaszirom szükséges.Forraljunk fel 1/2 liter vizet, vegyük le a tűzről, és tegyük bele a rózsaszirom felét, 45 dkg-ot. Kb. 2 órán át hagyjuk ázni, aztán szűrjük le. A szűrletet öntsük rozsdamentes lábosba, adjunk hozzá 450 g cukrot. Lassú tűzön kevergessük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Facsarjuk bele 1 citrom levét, és adjuk hozzá a maradék rózsaszirmot. Forraljuk fel és főzzük addig, míg a lekvár összeáll. Vegyük le a tűzről, és szórjunk bele még kis maréknyi friss rózsaszirmot. Robotgéppel pépesítsük, és hagyjuk állni 5 percig. Forró üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük.
Rózsaszirombólé. A frissen szedett rózsaszirmokat (200 g) gondosan megtisztítjuk, 150 g cukorral meghintjük, 1/4 óra múlva 1 l fehérbort öntünk rá, és jégre tesszük. Egy óra múlva kivesszük a rózsaleveleket hozzáteszünk 1 l vörösbort, 1 üveg pezsgőt, 200 g cukrot. Gyorsan kell felszolgálni mert a rózsaillat nem tartós. Minden pohárba tehetünk egy friss rózsaszirmot.
Csipkebogyólikőr-fagylalt. Egy liter zsírdús tejet 6 evőkanál porcukorral felforralunk, 8 kikevert tojássárgájára öntjük, szitán áttörjük, majd egy kávéscseszényi csipkebogyólikőr hozzáadása mellett addig keverjük, amíg ki nem hűl. Formákba öntve mélyhűtőbe állítjuk
